elvált és újra megházasodott házasok: Az →Egyház azokat sem hagyhatja magukra, akik szentségi →házasság megkötése után magukra maradtak és újabb házasságra akarnak lépni, mert rendeltetése szerint minden embert el kell vezetnie az üdvösségre, de elsősorban a megkeresztelteket. - Az elváltak többnyire újabb kapcsolatot keresnek, természetesen kat. →házasságkötés nélkül. Ezért fáradozik az Egyh., s anélkül, hogy belefáradna, a jövőben is törődik azzal, hogy ezeket az embereket is támogassa, üdvösségüket munkálja. - A lelkipásztorok tudják, hogy az igazság szeretete kötelez arra, hogy helyesen megkülönböztessék a konkrét helyzeteket. Másképp kell tekinteni ugyanis azokat, akik őszintén törekedtek megőrizni első házasságukat, de igazságtalanul elhagyták őket, és másképp azokat, akik saját, súlyos bűnükkel földúlták kánonjogilag érvényes házasságukat. Végül olyanok is vannak, akik a gyermekek nevelése kedvéért kezdenek új életközösséget, s olykor lelkiismeretükben biztosak afelől, hogy az előző, helyrehozhatatlanul tönkrement házasság soha nem volt érvényes. - A VI. Püspöki Szinodus (1980) buzdítja a lelkipásztorokat és az egész hívő közösséget, hogy támogassák az elváltakat: gondoskodásukkal és szeretetükkel óvják meg őket az Egyh-tól való elszakadás érzésétől, hiszen megkeresztelt emberek, részesei lehetnek az Egyh. életének és részt is kell benne venniük. Ezért buzdítsák őket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak állhatatosan, gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket a ker. hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete és erősen bízzanak Isten minden emberi gyengeséget orvosló szeretetében. - Az Egyh. imádkozik értük, megerősíti őket, s mint irgalmas Anyjuk támogatja őket abban, hogy kitartsanak a hitben és a reményben, míg állapotuk rendeződik. Mindazonáltal az Egyh. őrzi a Szentírásra támaszkodó hagyományát, mely szerint az ~at nem engedi szentáldozáshoz járulni, mert állapotuk és életkörülményeik objektíven ellentmondanak annak a Krisztus és Egyh-a közötti szeretetnek, amelyet az Euch. jelez és megvalósít. E fegyelem különleges lelkipásztori indoka, hogy ha az ~at az Euch-hoz bocsátaná, az Egyh-nak a →házasság felbonthatatlanságáról szóló tanításával kapcsolatban tévedés és zavar támadna a hívőkben. A bűnbánat szentségében való kiengesztelődés, mely utat nyit az Euch-hoz, csak azoknak engedhető meg, akik őszintén késznek mutatkoznak arra, hogy a továbbiakban olyan életet élnek, amely nem ellenkezik a házasság fölbonthatatlanságával. Ez megköveteli, hogy valahányszor a ffi és a nő súlyos okok, pl. a gyermekek nevelése miatt nem tehet eleget a szétválás követelményének, „vállalják magukra azt a kötelezettséget, hogy teljes megtartóztatásban élnek, azaz tartózkodnak az olyan cselekedetektől, amelyek csak a házastársakat illetik meg”. - A szentségi házasság iránti tisztelet, valamint a házastársak és családtagjaik, ill. az egész hívő közösség megbecsülése tiltja, hogy a lelkipásztor bármilyen oknál fogva v. bármilyen lelkipásztori megfontolásból valamilyen szertartással hozzájáruljon az ~ 2. házasságkötéséhez. Egy ilyen szert. ugyanis azt fejezné ki, hogy az új házasság érvényes szentségi házasság, ami súlyos tévedés. - Amikor az Egyh. így jár el, egyrészt a hűségről tesz tanúságot Krisztus és az Ő igazsága iránt, másrészt anyai érzülettel keresi elveszett gyermekeit, leginkább azokat, akiket ártatlanságuk ellenére hagytak el. Az Egyh. szilárd bizalommal hiszi, hogy mindazok, akik elhagyták az Úr parancsát és most az ~ állapotában élnek, elnyerhetik Istentől a megtérés és az üdvösség kegyelmét, ha kitartanak az imádságban, a bűnbánatban és a szeretetben. - Mo-on is az elváltak többsége újraházasodik. 1984: a 28.711 elváltból 82,2%, 23.613 házasodott újra. Ez az arány változatlannak látszik. Az újraházasodók 55%-a hajadont vesz el, ill. nőtlen ffihoz megy feleségül. **-M.T.

FC 84.